Soskó Eszter és Lukács Péter sikeresen helyezkedett el felszolgálóként és konyhai kisegítőként Ausztriában!

Kedves Szimonetta,

most, két héttel a munkakezdésünk után gondoltam éppen ideje, hogy írjak mi történik velünk a távoli Ausztria még távolabbi pontján, egy kicsi faluban, Kolsassban, Innsbrucktól 15 km-re keletre.

A második pályáztatás során találtuk ezt a munkahelyet, szinte elsők között érkezett az ajánlat, amire "lecsaptunk". Nagy előnye volt számunkra, hogy nem kértek személyes interjút, nem kellett több mint 1000 km-t autózni maximum harminc perc miatt. Telefonon és e-mailben minden kérdésünkre választ kaptunk noha az első levélben is nagyon részletes beszámolót kaptunk a főnökség részéről. Végülis két nappal az első megkeresés után igent mondtunk az ajánlatra, melyben nagy szerepe volt annak, hogy éves állásról van szó, és természetesen a fizetésnek, mely igen magas. Kiderült azért, mert gyakorlatilag itt önellátók vagyunk, az ebéden kívül (munkanapokon) nem kapunk más ellátást. Kaptunk viszont egy felszerelt lakást ingyen, a szálloda szomszédságában. Mosni és szárítani a szállodában tudunk ingyen még az időpont sincsen megkötve (voltam már olyan helyen, hogy a szobalányok munkája miatt mosni csak esténként lehetett). Az időbeosztásunk is elég jó, Peti is és én is osztott műszakban dolgozunk, ő minden nap 10-re megy, délelőtt és 2-ig van, aztán este általában 8-re kell visszamennie. Ha a konyhán dolgozik, akkor 10 óra körül végez, ha mosogatnia kell, akkor egy kicsit később kb. éjfélkor. Az én munkaidőm egy picit másképpen alakul, általában fél 11 és fél 12 között kezdek valamikor, és fél 3-ig, vagy ha sok a munka fél 4-ig vagyok bent. Este 6 vagy fél 7 körül megyek vissza a vacsoráztatásra, ami 10-ig tart, illetve pizzát 11-ig lehet enni. Mikor a hivatalos vacsoraidőnek vége van, kezdődik a "romeltakarítás": poharak, evőeszközök mosogatása, terítés másnap reggelre, és a büféasztal előkészítése. Az én munkaidőm így általában hosszabban alakul, nem ritka, hogy bőven éjfél után érek vissza a szállásra.

A kollégák kedvesek, aranyosak, mindkettőnket szinte azonnal befogadtak, meg vannak velünk elégedve. Már szerződést is kaptunk, ami pontosan azt tükrözi, amit megbeszéltünk előre. Rajtunk kívül még két magyar van, egy szakács-srác aki ötödik éve van itt, és egy pincérlány, ő tavaly decemberben jött. A többiek (egy bosnyák szobalányt és egy portugál mosogatót leszámítva) németek és osztrákok.

Munkaruha nincsen megkötve, az a lényeg, hogy csinosak legyünk, illetve vasárnaponként és ünnepnapon - ha van - dirndliben kell lenni. Nekem van még Németországban vettem, nagyon tetszett a főnökségnek többször meg is dicsérték, hogy milyen csinos. Tényleg az, csak sajnos amit nem gondoltam volna, hogy nagyon meleg a passzentos dereka miatt, de szerintem ez legyen a legnagyobb problémánk!

A főpincér már szólt a főnökasszonynak, hogy a héten kaphatok online gépet és pénzt és léptessenek elő fizetős pincérré, mert ügyes vagyok és tudok mindent (ez persze nem igaz, de nagyon jól esett, hogy ilyen véleménnyel vannak rólam). Ez az előléptetés az ajánlat szerint havi több száz eurós borravalóval is jár, és ha ez tényleg így van, akkor tulajdonképpen bőven tudunk a borravalóból élni még úgy is, hogy önellátók vagyunk nagyrészt.

Bár nem szezonális szálloda, hanem egész évben nyitva tartó, tavasszal és ősszel 3-3 hétre azért bezár, és elvileg júniusban is van két hét leállás. Ez utóbbinál nem jelentenek ki, de a tavaszi/őszi leállásnál igen, viszont ha évekig itt maradunk, akkor lehet belőle határozatlan idejű szerződés is, ami folyamatos biztosítást jelent.

Ez a munkahely most nagyon jól jött, mert így hamarabb megvalósulhat az az álmunk, hogy mindenféle hitel nélkül tudjunk otthon lakást venni.

Üdvözlettel,
Eszter és Péter