Történelem óra – Ausztria

1. Burgenland

Burgenland Pannónia provincia része volt, majd a magyarok szállták meg, ám utána a németekkel közösen birtokoltuk.

A 15. században Ausztriához került, nem sokkal rá ismét Magyarország tulajdonát képezte.

Egészen a 19. század elejéig a magyaroké volt, de Napóleon elfoglalta, viszont nem sokkal rá újra a miénk volt a tartomány.

Burgenland véglegesen akkor tartozott Ausztria fennhatósága alá, amikor 1919 szeptember 10-én aláírták a Saint Germain-e békeszerződést.

Amiben arról is szó volt, hogy Ausztriának pontosan mekkora terület is jár.

Rá 2 évre a Velencei Egyezmény viszont ennél kisebb területet írt elő.

Sopronról és annak környékéről, népszavazás döntött.

Ennek az lett az eredménye, hogy Magyarország tulajdona maradt, ezért Sopront a „Hűság városának” is nevezik.

Persze az osztrákok nehezen viselték el ezt a döntést és kételkedtek is a döntés hitelességében.

Burgenlandot eredetileg Vierburgenland-nak hívták, mivel négy magyar vármegyét szántak ennek a tartománynak a megalapítására és mindnek a német neve vége burg-ra végződik, innen ered a név.

Ám csak 3 vármegyéből állt össze, ezért a „Vier”, vagyis „Négy”, eltűnt a név elejéről.

Burgenland elvesztette az Anschluss után a közigazgatásban betöltött szerepét és csak a második világháború után, 1945-ben állították vissza.

2. Kärnten

Karintia már a kőkorban is létezett, de csak az ókorban jött létre az első államalakulat, aminek a neve Noricum volt.

Burgenlandhoz hasonlóan Karintia is római provincia volt, ennek neve már Regnum Noricum volt.

Ezután létrejött Karantánia a szlávoknak köszönhetően, ez először a bajorok, utána a frankok keze alatt volt.

8-10. századig frankok uralkodtak a területen, de ismét a bajorokhoz került.

976-ban kezdődött az, hogy a tartomány önálló hercegséggé vált, ennek volt köszönhető az akkor megalapított számos kolostor, és a várak, illetve kastélyok megépítése.

A hercegség végét az jelentette, amikor IV. Lajos a habsburgoknak adta Karintiát, akik aztán Ausztriához csatolták.

Karintiának sok minden át kellett vészelnie, ilyen volt például a számos parasztfelkelés, illetve a reformáció és ellenreformáció is.

Mária Terézia idején a parasztoknak a jogai voltak a középpontban, szemben a többi társadalmi réteggel, de ez megszüntette a tartomány adminisztratív önállóságát.

A 18. század végén kezdődött, hogy Karintia megállt a fejlődésében.

Ez betudható a napóleoni háborúknak, amikor Karintiát Franciaországhoz csatolták.

Majd 50 év után, amikor véget ért az 1848-as forradalom, Karintia ismét önálló hercegségként folytatta működését, majd az Osztrák-Magyar Monarchia „koronatartománya” volt.

Az első világháború végén a tartomány nagy részét Olaszországhoz annektálták.

3. Niederösterreich

Alsó-Ausztria - aminek a neve az előző területből ered, amely Ausztria főhercegség alatti Enns.

Ez eredetileg az úgynevezett "csak" Ausztria (később Enns), és így a Habsburg és Habsburg-Lothringen ("Ausztriai Ház") és a mindenkori kormányzat (osztrák monarchia, Ausztria-Magyarország, az Osztrák Köztársaság) neve.

A jelenlegi állapot nem történelmi hagyományok miatt különbözik az osztrák történelemtől.

Az 1278-as jelenet egy döntő csata volt, és a Habsburg-dinasztiát hozta hatalomra, 1918-1919 között "belső emigráció"-nak a helye volt.

Mivel 1920 november 10. volt a tényleges időpontja a szövetségi alkotmánynak, Bécs a jogait tekintve politikailag független volt Alsó-Ausztria tartományban.

A tulajdonosi szétválasztásról már 1921 végén döntöttek, a törvényi szétválasztás elfogadott lett, azonos Alsó-Ausztriában (már Bécs nélkül) és Bécsben.

Ezzel párhuzamosan a maradék közös politikai intézmények feloldottak lettek.

1938: egyszerre kellett átengedni az új Nagy-Bécs számos településeit.

Szinte minden ilyen változást visszamenőleg is megtettek 1945-ben.

1946 jelentősen csökkentette a bécsi bővítéseket.

A fejlesztéseket Alsó-Ausztriában a második világháború akadályozta meg, mert az ország a szovjet megszállás övezetéhez tartozott.

Továbbá a Vasfüggöny volt 1989-ig még a fő akadálya.

1986 óta Sankt Pölten Alsó-Ausztria fővárosa, de 1996-ban áthelyezték az alsó-ausztriai intézményeket (állami kormányzat) az osztrák fővároshoz, Bécshez.

Ez a történelmi alsó-ausztriai Landhaus ma már a történelmietlen Alsó-Ausztria Palota, ami a Herrengasse-én, Bécs első kerületében található.

4. Oberösterreich

A középkorban Felső-Ausztria nagyobb része a Stájer Hercegséghez tartozott.

Először egy 1264-es oklevélben említik, ekkor II. Ottokár egy területet felosztva, megalakította az "Österreich ob der Enns" tartományt, és innen ered az Óperencia szó.

1490-ben ez a terület hercegség lett, majd a későbbi időkben a tartomány Habsburg-birtok volt, de ideiglenesen többször megszállták a bajorok és a franciák is a napóleoni háborúk idején.

1918 óta az Osztrák Köztársaság részét képzi, kivéve az Anschluss időszakát, amikor néhány évig Németországhoz tartozott ez a terület.

5. Salzburg

Salzburg érdekessége az, hogy 40 ezer éves múltja van, mivel már az őskőkorban is laktak itt, de csak a jégkorszak után voltak meg a letelepedéshez szükséges körülmények.

A nevet Salzburgi Szent Ruperttől kapta, aki azért így nevezte el, mert ezen a területen rengeteg sóbánya volt fellelhető.

A tartomány függetlensége a 13. században kezdődött, ami a bajor hercegnek volt köszönhető.

De csak a 14. században, 1328-ban vált végleg önállóvá, ám ekkor már a Német-Római Birodalom része volt.

A 16. századtól a sóbányászat mellett az aranybányászat is egy virágzó gazdasági ág volt.

1918-ban lett szövetségi tartomány Salzburgból, így azóta is az Osztrák Köztársaság részét képzi.

6. Steiermark

A honfoglalás ideje alatt Stájerország keleti része és a Bécsi-medence is magyar kéz alatt volt, így Magyarországgal volt határos, csak nem 100 évig.

Az első világháború után már nem tartozott hozzá Alsó-Stájerország, mert a Saint Germain-i békeszerződés így rendelkezett.

A második világháború alatt az összes stájer területet összehozták és egymáshoz csatoltál őket a nácik.

Alsó-Stájerország a háború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia megszűnése után Szlovénia része.

7. Tirol

Tirolnak nagy sokára nyúlik vissza a történelme.

Már 10 ezer éve is laktak a területen telepesek, földművesek.

Szintén egy római provincia volt, és kettő provincia között volt Tirol felosztva, Noricum, amiről már írtunk és Raetia között.

Miután széthullott a Római Birodalom, Tirol a gótok keze alá került, de utána jöttek a bajorok, akik megszállták a területet, és ez is bajor hercegség lett.

Ezt követte az, hogy habsburg hatalom alá került, az akkor már Tiroli Grófság.

Tirol tartománynak nagyon sok „gazdája” volt.

Volt, amikor a franciák is próbálták elfoglalni, de nekik nem sikerült.

Utána a Saint Germain-i szerződés következményeként Tirol számos részét Olaszország kapta meg, így kialakult Deutschtirol, ami egy német ajkú, de olasz terület.

Mussolini ideje alatt megpróbálkoztak azzal, hogy Tirolt „olaszosítják”, de ez csak részben sikerült.

Ausztria szerette volna visszakapni Tirolt a második világháború után, de ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult.

A világháború után viszont annyit sikerült elérni, hogy Dél-Tirol széleskörű kulturális függetlenséget kapott.

Ám nem csak ez az, amit fontos Dél-Tirolról.

Pontosan emiatt, hogy két népet is érint a terület, a Südtirol-Paket, vagyis Dél-Tirol törvénycsomag keretein belül, a második autonómiát is megkapta, így egy kitűnő példa ez arra, hogyan is kéne kezelni az emberiségnek mindenféle etnikai kérdést, problémát.

8. Vorarlberg

Vorarlberget i. sz. előtt 500 körül kelták lakták, egészen i. sz. 15-ig, amikor is a rómaiak szállták meg a területet.

Ezt követte az alemannok foglalásai 260 körül, akik le is telepedtek itt, de az csak 450 körül volt.

Általuk jutott a terület a frankokhoz, később a Keletfrank birodalomhoz.

Jóval később, a 14. és a 18. század közé tehető az, amikor a tartomány fölött habsburg hatalom volt.

9 évig a 19. század elején Bajorország része volt, majd újra Ausztriáé.

Miután széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia és megalakult az Osztrák Köztársaság szóba jött, hogy Vorarlberget Svájchoz csatolják, mivel az háborúmentes övezet.

Hiába volt erről népszavazás és döntött úgy a lakosság 80%-a, hogy Svájchoz csatolják, ezt mégis megakadályozták az antant hatalmak, svájci franciák, svájci liberálisok és a svájci olaszok.

Az Anschluss után Vorarlberget egyesítették Tirollal, ezzel létrehozva egy birodalmi tartományt, aminek a központja Innsbruck volt.

A második világháború után ismét külön tartományként működtek és a francia megszállási övezetbe tartozott, de 1955 óta az Osztrák Köztársasághoz tartozik.

9. Wien

Bécs városát a római kor előtt Vianomina néven hívták, a római kor alatt Vindobona, innen is ered a mostani neve, Wien.

Mivel Bécs olyan helyen van, ami régen a Borostyánút és a Pannonia-limes csatlakozási pontja volt, nagyon fontos szerepe volt a hadászatban, politikában, közlekedésben és a kereskedelemben is.

Éppen ezért mindig lakott terület volt.

Bécsnek, vagyis Wien-nek 1030-tól nevezik.

1221-ben lett Bécsből jogilag is város, ezután pedig tovább fejlődött, később püspöki székhellyé vált.

1485-ben Mátyás király foglalta el a várost és egészen a haláláig a székhelye is volt, majd I. Ferdinánd tette meg Bécs városát a német császári székhelynek.

Az 1529-es bécsi ostrom egy fordulópont volt a történelmében.

Az osztrákok győztek, és Bécs rohamos fejlődésbe kezdett a 16. században.

Később, 1683-ban ismét ostrommal próbálkoztak a törökök, de a végeredmény osztrák győzelem volt.

Miután a törökök leálltak az ostromozással, Bécs legfőképp a barokk korszak miatt egy kulturális centrummá vált.

Fontos tudni, hogy Bécs rengeteg békekötésnek és kongresszusnak volt a helyszíne, ilyen volt például a legjelentősebb, 1814-1815-ös bécsi kongresszus volt, amikor Európa újrafelosztása volt a téma.

Bécset több atrocitás is érte még, például az 1848-as bécsi forradalom, illetve az 1866-os porosz támadás veszélye.

1866-ban nem volt többé a német birodalom fővárosa és rá nem sokkal, a 20. század elejére elérte a 2.000.000 főt a lakosság száma.