Szűcs Attila sikeresen helyezkedett el konyhai kisegítőként Ausztriában!

Szűcs Attila, 44 éves hajdúszoboszlói lakos vagyok. Az alábbiakban megosztom én is történetemet.

Mint ma már szinte mindenkinek, nekem is vannak ismerőseim, barátaim, akik a jobb anyagi körülmények reményében külföldön dolgoznak. Miután én is elkezdtem ebben gondolkozni, hamar lett összehasonlítási alapom, milyen mondjuk Németországban egy építkezésen dolgozni, albérletben, saját ellátással, vagy mondjuk Ausztriában egy hotelban, ahol van szállás és napi három étkezés biztosítva. A pénz mindkét esetben jó természetesen, de számomra ez utóbbi lett vonzó, hiszen sokkal kényelmesebb és a fizetés szinte teljesen megtakarítható. Sajnos az Ausztriában pincérként dolgozó barátom nem tudott segíteni, ott minden állás be van töltve, így kutatnom kellett a megoldás után.

A neten böngészve, ausztriai munkalehetőségeket nézve találtam rá a Tiroli Állások oldalára, ami felkeltette a figyelmemet. Regisztráltam az oldalra, ezt követően rendszeresen kaptam tőlük e-mailt, különböző tájékoztatásokat. Egy szép szeptemberi napon aztán felvettem velük a kapcsolatot. Rendkívül segítőkészek voltak, elmondták a szezonális program minden lényeges részét és miután a nyelvtudás próbán megfeleltem minden adott volt ahhoz, hogy belevágjunk a pályáztatásba. Nekem sajnos nincs szakács, vagy pincér képesítésem, ezért házmester, takarító, konyhai kisegítő munkára jelentkeztem.

Ami nagyon tetszett, és ami miatt mindenkinek csak ajánlani tudom a Tiroli Álláskereső csapatát, az az, hogy minden úgy történt, ahogy előre megmondták. Magabiztosak voltak, de utóbb rájöttem, a rendszerük (garancia, illetve újrapályáztatás ameddig nincs eredmény, stb.) és a rutinjuk miatt tényleg sikeres lehet ez a dolog. Jött a rengeteg e-mail amelyek közül volt néhány konkrét levél és telefonhívás (nem kell félni attól, hogy „néhány”, mert pont elég lesz). Az egyik hívással gyakorlatilag célba is értem, kihívtak próbamunkára, végül szerződést is kaptam. Gyönyörű hely nyugat tirolban, nagyon rendes tulajdonosok, és igen reményteljes fizetés. Úgy néz ki, nem csak a téli szezonban, hanem akár az év többi részében is számítanak munkámra. Igaz, hogy a hely már inkább Svájchoz van közel, de azt könnyen be lehet látni, ha már úgy dönt valaki, hogy hónapokig távol van szülőföldjétől, akkor oly mindegy mennyire van messze.. Ráadásul ezen a részen a fizetés is magasabb.

Úgy érzem szerencsém volt ezzel az egész történettel, a Tiroli Állások munkatársai végig ott voltak a háttérben, mindig hívtak mi újság, hol tartok. Köszönet érte! Amit szeretnék még elmondani: én is olvastam mások beszámolóit, történeteit, és a kétségek bennem is megvoltak még akár abban is, hogy ezek a leírt történetek valósak-e egyáltalán. Majd ha visszaolvasom a sajátomat ez a kétség is eloszlik..

Sok szerencsést kívánok minden Honfitársamnak!