Györkefalvi Eszter és Balázs Gergely sikeresen helyezkedtek el szobalány és konyhai kisegítőként Ausztriában!

Szia Zoli!

Ne haragudj, hogy csak most válaszolunk, de ennek 3 oka is van. Egyrészt már harmadszor írom meg a levelet neked, mert küldéskor mindig megszakadt az internetkapcsolat így elveszett a levelem is, másrészt sokat dolgozunk (de végül is ezért jöttünk), harmadrészt pedig meg akartuk várni amíg "megmelegszünk" és eltelik egy kis idő. Na, a mi történetünk a következő:

Gergely vagyok 33 éves agrármérnök a barátnőm pedig Eszter 28 éves logisztikai asszisztens. Az otthoni lehetetlen előrelépés reményében külföldi munkában kezdtünk gondolkodni. Hosszas sikertelen külföldi álláskeresgetés után úgy döntöttünk befizetünk a Tiroli Álláskereső programjára. Eleinte nem hittem benne teljesen, de mivel a lakókörzetünkben egy fiatal pár is rajtuk keresztül talált munkát így kifaggattuk őket ennek a menetéről, majd fel is vettük velük a kapcsolatot pontosabban Suteu Zoltánnal. Előző évben már egy fél évet dolgoztunk Németországban, mint konyhai kisegítő, és mint szobalány, valamint én magamban dolgoztam ez év május elejéig Ausztriában, mint konyhai kisegítő 4 hónapot. Azonban ez még kevésnek bizonyult ahhoz, hogy továbbiakban is találjuk magunknak hasonló munkakörben állást. Én, mint konyhai kisegítő és mosogató jelentkeztem, Eszter pedig szobalánynak vagy takarítónőnek.

Május 28.-án megtörtént a telefonos próbainterjú melyen mindketten megfeleltünk, majd Zoli elmondta a további lépéseket, tennivalókat. Majd miután 30.-án befizettük a pályáztatás díját, megbeszéltük a pályáztatás időpontját Zolival, majd felhívta a figyelmünket mire kell nagyon odafigyelni, mit hogyan csináljunk, tehát kis útravalóval ellátott a következő napokra, hetekre. Hetekre végül nem is volt szükség mivel az első nap már kb. 300 e-mail-t kaptunk, amiből mintegy 10 db volt konkrét érdeklődés, melyre válaszoltunk és elküldtük az önéletrajzainkat. Persze ezen kívül voltak még olyan érdeklődések is, amik csak egyikünknek szóltak, de mi együtt akartunk kimenni. Még szintén 4.-én kb. 10 órakor jött az első hívás mosogatói és szobalányi állásajánlattal azonnali kezdéssel. Kicsit hirtelen ért minket ez a gyorsaság ezért azt mondtam egy hét múlva tudnánk kezdeni. Aztán volt még további 2 telefon az elkövetkezendő pár napban és még kb. 50 e-mail. Ezekből kiválasztottunk még kettőt arra az esetre, ha az első nem jönne össze. 11.-én reggelre terveztük az indulást addig még többször beszéltünk az első telefonáló hölggyel, hogy biztos legyen benne, hogy megyünk, valamint mi is biztosak legyünk benne nem potyára indulunk el. Az eddig eltelt idő elég idegtépő volt, folyton azon aggódtunk vajon kell mennünk vagy nem.

Végül 11.-én este megérkeztünk Hinterrissbe a Kofler család 2 épületből álló vendégházához. Frau Kofler kedvesen fogadott minket, kaptunk vacsorát, majd megmutatta a szobánkat és megbeszéltük a másnapi kezdést. Még ekkor este ért minket egy kis meglepetés. Bekopogott hozzánk egy utolsó napját itt töltő dolgozó hölgy és mindenféle rosszat mesélt nekünk a helyről, a kollegákról, a főnökségről. Végül is mivel egy idegennek nem feltétlenül hiszünk így másnap rendesen munkába álltunk, de azért ott bujkált bennünk a kisördög. Azonban most már elmondhatom: alaptalanul, ugyanis az óta is (és remélem a továbbiakban is) rendesen bánnak velünk, igaz sokat kell dolgozni, de ezért jöttünk. Na meg azért, hogy a 4 és fél hónap letelte után haza tudjunk vinni annyi pénzt amennyit otthon valószínű nem tudtunk volna összespórolni 4 év alatt sem. Ahhoz Magyarországon még ennél is többet kellene keresnünk mivel itt a fizetés mellett teljes ellátást is kapunk, így gyakorlatilag a teljes fizetést is elrakhatnánk. Persze azért nem vagyunk robotok, és ha már ilyen szép helyen dolgozhatunk, szeretnénk élvezni is egy kicsit, így szabadnapjainkon eljárunk a környék látnivalóit megnézni.

Arról pedig hogy drága-e vagy sem a 2 fő részére a közel 150 ezer Ft pályáztatási költség, mindenki döntse el maga. Csak annyit fűzök hozzá, otthon valóban rengetegnek tűnik, itt viszont az első 5 munkanap alatt ketten megkerestük az árát.

Röviden ennyi a mi történetünk remélem október végén is hasonló jókat mesélhetünk. Zoli neked pedig köszönjük a közreműködést és az útbaigazításokat.

Üdvözlettel: Eszter és Gergő